A sakkozás gyökerei valahová a Távol Kelet rejtélyes világába vezetnek. A sakktörténet kezdete legalább annyira misztikus, mint maga a sakk varázslatos világa. Az ismert mese szerint egy Széta nevű brahmin (vagy brahman), vagyis tanult ember találta fel az első ismert sakkváltozatot. Az ősi sakkot Indiában csaturanga néven játszották. Innen átkerült Kínába majd japánba.
Számos változtatáson ment át, mire megérkezett az arab területekre. Végleges nevét a perzsa „shāh” szóval rögzítették. A szó maga uralkodót jelent, de egyúttal arra a helyzetre is utal, amikor az ellenfél királya „ütésben van”.
Európába először Spanyolországba került be a játék, a mór hódítók révén (8. sz.). Ezután Szicília következett, majd a vikingek vitték tovább, nyugat felé. A legutolsó Britannia volt, a sorban, ahová a normannok vitték be, a szigetország 1066-os elfoglalása során. Azt, hogy ekkoriban már sok helyen ismerték a sakkot, szabályainak több lejegyzése is bizonyítja, pl. egy 1173-ban írt francia kézirat is.
Az első olyan, európai játékkönyv, amelyben a sakkról is van szó, A játékok könyve (Libro de los juegos) volt, amely 1283-ban jelent meg, Bölcs Alfonz megbízásából. Az első, kizárólag a sakkról szóló könyv pedig az ún. göttingeni kézirat volt 1471-ben. 1497-ben jelent meg az első nyomtatott sakk-könyv: a spanyol Lucena műve, majd 1561-ben Ruy López de Segura kiadta az első, teljes sakktankönyvet, amelyben már felsorolta az addig ismert megnyitásokat, és általában véve szakszerű leírásokat adott a játékról. A sakk népszerűsége eközben olyan gyorsan nőtt, hogy Olaszországban 1550-ben megalakult a világ első sakk-klubja is.
A változtatások sorozata után szépen lassan eljutottak a mai modern sakkig. Például az 1500 – as évekig a vezér (Királynő) csak egyet léphetett minden irányba. Az erőskezű női uralkodók megjelenése viszont nagy hatást gyakorolt a sakkra is. Ekkoriban kapott elsöprő hatalmat a királynő a 64 mező felett. Ezután, ha egy gyengébb játékos elvesztette ezt a bábúját, akár fel is adhatta a játékot.
Az első nemzetközi sakkversenyt Londonban rendezték meg, 1851-ben. Ennek egyik partijában Adolf Anderssen és Lionel Kieseritzky játszott egymás ellen, s az ő játékukat azóta is „a halhatatlan sakkjátszma” néven emlegetik. Az első páros mérkőzésre 1833-ban került sor, a legjobb írországi Alexander McDonell és a legerősebb francia Francois de la Bourdonnais sakkozó között, az utóbbi nyerte meg a mérkőzést és így őt tartják az első nem hivatalos sakkvilágbajnoknak.
A kor társadalmi viszonyainak megfelelően a nyílt világbajnokságokon sokáig csak férfiak vettek részt, mígnem 1927-ben önálló sakkvilágbajnokságot rendeztek a nőknek is. Ezen Vera Menchik lett a világbajnok. Az első hivatalos világbajnokságot Wilhelm Steinitz nyerte meg az 1886-ban. A negyedik sakkvilágbajnok Alexander Aljechin haláláig, a világbajnok szabhatta meg a világbajnoki mérkőzés feltételeit.
1924-ben alakult meg a nemzetközi sakkszövetség (FIDE), amely 1948-tól rendez világbajnokságot. Ettől kezdve több mint ötven évig a szovjetek (majd 1990 utan az oroszok) uralták a sakk élvonalát, egész addig, amíg a legendás Bobby Fischer legyőzte Boris Spassky-t a Reykjavik-i vilagbajnoki meccsen 1972-ben. Az izlandi harcot méltán nevezik „A évszázad mérkőzésének „. Ugyan az 1972-es meccs után Fischer visszavonult a versenysakkozástól, ő érdeme hogy a sakkot professzionális szinten kezelik a szervezők és sakkszövetségek azóta is.
Magyarország vonatkozásában több történelmi személyiségről lehet tudni, hogy szerették a sakkot. Ilyen volt például Deák Ferenc. Zrínyi Miklós „Vitéz hadnagy” című írásában a sakkot használja hasonlataiban a harchoz hasonlítva. A XIX. században is több ismerője volt a sakknak: Széchényi István később leégett könyvtára leltárában 23 sakk-könyvet találtak. Deák Ferenc bábokat faragott.
Budapesten őrzik azt a készletet amellyel Petőfi és Bem tábornok játszott. A XIX. századi sakkozóink előtt még beszélhetünk két híres sakkozó személyiségről: Kempelen Farkasról ,és Benyovszky Móricról. 1770-ben Kempelen Farkas épített egy automata sakkozót „Sakkautomata” néven, amely sok emberi ellenfelet legyőzött. Végül kiderült, hogy a Sakkautomata mechanizmusát egy a gépezetben elrejtett erős sakkmester kezelte.
Sakkirodalmunk a XVIII. században kezdődött. Először egy szabálykönyv jelent meg, amely tartalmazta az akkori sakknyelvet. Másodszor 1783-ban adtak hírt egy sakk-könyv kiadásáról, amely latin nyelvű volt. Hazánkban bár már a középkorban is ismerték a játékot, de az csupán az 1900-as évek második felének kávéházaiban terjedt el.
A Pesti Sakk-kör – melynek elnöke a későbbiekben a kor legelismertebb sakkozójaként jegyzett zeneszerző, Erkel Ferenc volt – 1839-ben a Wurm kávéházban jött létre. A magyar bajnokság „premierjét” 1906-ban tartották, a Magyar Sakk Szövetséget 1911-ben hozták létre. Igaz, a szervezetet két évvel később feloszlatták, s csak 1921-ben alakult meg ismét.
Ebben az időszakban Maróczy Géza volt a hazai sakksport meghatározó alakja. 1851-ben, Londonban Szén József 5. helyezést ért el. Charousek Rezső két éves versenyzése alatt betört a világ élvonalába. Maróczy Géza 1908-ig a világ 3-4 legjobbja között volt. Breyer Gyula verseny sikereinél jelentősebb a sakk-gondolkodás megújításában játszott szerepe!
A felsoroltakon kívül a 1928-1937 közötti olimpiai sikereink kivívói: Havasi Kornél, dr Nagy Géza, dr. Vajda Árpád és a Steiner fivérek. 1930 után indult pályáján Szabó László, Barcza Gedeon, akik sok siker birtokosai, valamint Lilienthal Andor, aki külföldön érte el sikereit. Az őket követő korosztályból Benkő Pál (később USA) majd Bilek István és Portisch Lajos vitte a zászlót.
1978-ra a Buenos Aires-i aranyérem megszerzésére értek világklasszissá: Adorján András, Ribli Zoltán és Sax Gyula. A magyar sakktörténet közelmúltját Almási Zoltán, Lékó Péter és Polgár Judit neve fémjelzi, aki évtizedeken át vezette a női világranglistát, tagja volt két olimpiai aranyérmet szerzett csapatnak. Polgár Zsuzsanna női világbajnoki címet szerzett, Polgár Zsófia pedig sok emlékezetes sikert ért el férfiak között is.
A Polgár nővérek előtti időket: Karakas Éva, Ivánka Mária, Verőci Zsuzsa és Mádl Ildikó képviselte, aki Polgár Judittal, Polgár Zsófiával és Polgár Zsuzsannával legyőzhetetlen csapatot alkotott magyar sakktörténelem során első ízben, női olimpiai bajnokságot nyertek és ezt az eredményt 1990-ben megismételték.
Az előbbiekben felsorolt sporttörténeti állomások mellett fontos hangsúlyozni, hogy napjainkra a sakk folytatja hódító útját a világban: jelenleg körülbelül 800 millió ember ismeri a sakkjáték szabályait. Az oktatásban vitathatatlan érdemei vannak a sakknak, amely egyúttal magyarázata annak is, hogy az óvodai és az általános iskolai oktatásnak miért is része világszerte a sakk.
Statisztikailag a sakkozni tanuló gyerekeknek javul az iskolai teljesítménye, a felnőttek a szakmai és üzleti készségeit fejleszti, míg idősebbeknek a sakk egy optimális megelőzést nyújthat az Alzheimer-kór ellen is. De mindenekelőtt a sakk kikapcsolódás, öröm és szórakozás!
Forrás: globalchessfestival.com