A filmet Masayuki Kojima (Monster, Piano Forest) rendezte egy közös japán-kínai koprodukcióban a Madhouse stúdió égisze alatt. A készítők komoly háttérmunkát végezve, még Tibetbe is elutaztak a projekt érdekében. Így igazán hűen tudták ábrázolni az ott lakók életét, kultúráját.
A film bemutatja a Tibeti fennsík és hegyvidék természeti szépségeit, adottságait. A részletgazdag táj gyönyörű hátteret nyújt a történet számára, melynek emberi karakterei viszonylag jól kidolgozottak, szépen ábrázoltak.
Egy fiatal fiú, aki anyja halála után elhagyja Xi’an-t, hogy elutazzon mélyen a tibeti hegyek pusztáin magányosan élő apjához, akire már nem is emlékszik. Apja, LaGeBa egy elfoglalt orvos, aki úgy döntött, hogy életét a fennsík pusztáin élő szegények ellátásának szenteli.
A fiúcskának a sok újdonság elsajátítása közben kell alkalmazkodnia a helyi szokásokhoz, megtalálnia a helyét ebben a világban. Az élet nehéz és embert próbáló a prérin, végül elkeseredéséből és önsajnálatából az rázza fel, hogy egy nap megismerkedik egy hatalmas aranysörényű Tibeti Masztiffal.
Miután kölcsönösen megmentik egymás életét, szép lassan összebarátkoznak. Hamarosan elnevezi Doogee-nak, majd egymást segítve, együtt igyekeznek alkalmazkodni az idegeneket nehezen befogadó környezetükhöz.
Mivel a kutya is nemrég érkezett a vidékre, hamarosan kapcsolatba hozzák a környéken történő rejtélyes halálesetekkel. Megvádolják, hogy ő követi el a gyilkosságokat, holott egy könyörtelen, embert-állatot nem kímélő, vörösen izzó szemű démon garázdálkodik a pusztán, akinek Doogee mindvégig a nyomában van.
Összességében tetszett a film, bájos, szívmelengető történet, szép tanulságokkal. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Magával ragadó mese, mely az élet drámáin keresztül vezet el minket egy másik világba, egy idegen kultúrába, szerethető emberek közé. Jó szórakozást hozzá.
