A szahara szeme

A Szahara nyugati részén, Mauritániában található az úgynevezett Richat-struktúra nevű képződmény, mely “A Szahara szeme” elnevezést kapta. Az ember, csak az űrkorszakba lépve fedezte fel ezt a nagyjából 40 kilométer átmérőjű formációt. A kutatók nagyon sokáig azt hitték róla, hogy egy becsapódás okozta sebhely. Azonban bármennyire is keresték ennek bizonyítékát, megolvadt kőzetek nyomaira nem bukkantak.

1965. június elején, már a Gemini – 4 űrhajósainak is feltűntek, Afrika felett elhaladva, a szemre hasonlító koncentrikus körök. Egy meghiúsult űrrandevú, és egy sikeres űrsétát követően három napjuk állt rendelkezésre tudományos kísérletekre és a Földfelszín fényképezésére. Kifejezetten olyan képződményeket kellett keresniük, amelyek nagyságuk és formájuk alapján akár meteorbecsapódások is lehettek.

Egy kis kitérő

Megjegyezném, hogy a fenti képen, érdekes látványt nyújt az uralkodó szélirány formálta, magaslatok közé szorított csatorna, ahogy folyószerűen az Atlanti óceán felé hordja a homokot. Érdemes a “Google maps” -on megnézni közelről ezeket a látványos “homokfolyókat”, ahogy ránagyítunk a területre, kirajzolódik, hogy nem is csak egy van belőlük, hanem sok tucat.

A tudományos világ tehát, sokáig becsapódási kráternek tartotta a Richat-struktúrát, de a geológia ezt nem tudta alátámasztani. Megállapításuk szerint, tektonikus repedéseken keresztül magmás kőzetek törtek felfelé, de nem érték el a felszínt. A koncentrikus köröket, többféle magmás kőzet, sok millió éves eróziója hozta létre, ahogy a különféle kőzeteket eltérő módon pusztította le a szél és a víz. A jobban ellenálló, keményebb kőzetekből állnak a magasabban fekvő gerincek. A külső perem legmagasabb csúcsa 485 m-el magasodik a homoksivatag fölé.

A látvány lenyűgöző, hihetetlen, hogy a természet mire képes. Számtalanszor elgondolkoztam már azon, hogy milyen további geológiai formációkat és eltemetett városokat, építményeket rejthet még a Szahara. Itt azonban, érdekes megfigyelni, ahogy még a homok is megtorpant, megtisztelve ezzel a képződményt és látványosságnak meghagyva az idelátogató turisták számára.

Ne feledjük el, hogy a külső kőr átmérője helyenként az akár 50 km-t is eléri, így megközelítve a képződményt, a felszínen gyakorlatilag nem érzékelhető, hogy mivel állunk szemben. Mindenesetre felkerült a bakancslistámra, látványos dolog lenne egy túrát tenni a kör közepéhez és vissza. Talán az odajutás megszervezése az, ami problémát jelenthet.

Az elveszett Atlantisz lenne?

Atlantiszt ugyan vízi civilizációként ismeri a világ, de egyesek szerint a Szahara szeme közvetlen közelében egykoron hatalmas tavak voltak, és létezhetett egy csatorna, mely összekötötte az Atlanti óceánnal. Bizonyítékokkal azt ma már, alá is tudják támasztani, hogy több ezer évvel ezelőtt a Szahara sokkal nedvesebb éghajlatú volt, mint napjainkban, de ez minden, ami az érveik mellett szól.

Ez tehát alapvetően nem zárná ki a lehetőségét, de már csak azért sem túl hihető számomra, hogy a Richat-struktúra lett volna az elveszett Atlantisz, mert semmilyen erre utaló maradványt, bizonyítékot nem találtak.

Atlantisz

“Egy kőralakú szigetet körbeölelő gyűrűk, hatalmas házak és masszív épületek alkották egykoron Atlantiszt.” – Erről még Platon leírásából tudunk, aki vélhetőleg egy több száz éves, ha nem tíz évszázadnyi idős írásból merített.

A hely, amiben abban szó volt, Herkules oszlopain túlra helyezi a várost. Ez pedig a Gibraltári szoros után elterülő végtelennek tűnő Alanti óceánra mutat. Az Atlanti – Atlantisz párhuzam is el tudja gondolkoztatni az embert.

Itt azonban gyorsan megjegyezném, hogy a görög földrajzírók a homéroszi helyek alapján adtak neveket. Innen kapta Atlas elnevezését, az észak afrikai hegy konglomerátum. Így kapta nevét az Atlanti óceán és a mesés Atlantisz szigete is.