Ókori világtérkép?


Hierakonpolis
egyedülálló sírja

Hierakonpolis elsősorban a predinasztikus, a korai dinasztiák maradványairól ismert, melyeket a közelmúltig igazságtalanul háttérbeszorítottak, elhanyagoltak. Köztük van egy sor díszített, kőből kivágott síremlék. Ezek a sírok sok tekintetben egyedülállóak, különösen az, mely a mai napig páratlan, az a bizonyos (100.) sír melyet F.W. Green fedezett fel és tárt fel 1898-9-ben. A sír csaknem 1000 évvel idősebb, mint a Nagy Piramis, az egyiptomi civilizáció kezdeti szakaszában keletkezett.

Az ebben a sírban talált freskó a legkorábbi ismert egyiptomi kísérlet a falfestésre, és egyértelműen a sírdíszítés hosszú hagyományának kezdetét jelenti, fontos, legelső eleme a díszített sírmaradványok sorának. Az egyedülállóan különleges sír falait predinasztikusan díszített kerámiák stílusában festették tele. A sírt kifosztották ugyan, de fennmaradó tartalma alapján kb. ie. 3400 – 3250 közé datálható.

Íme a sír legnagyobb
festményének rekonstrukciója

A sír azóta elveszett, de a festményeit eltávolították, azokat a kairói múzeumba szállították, ahol ma már csak kifakult töredékek maradtak meg belőle. A Green által feltárt festmények teljes méretű másolatai az oxfordi Griffith Intézetben vannak.

Sajnos a festmény nagy része (a teljes fal körülbelül kétharmada) méltatlan módon megsemmisült, ami megmaradt belőle az üveg alatt van tárolva, a Kairói Múzeum egy alig látogatott helyiségében.

Akkor lássuk, hogy mi is olyan különleges
ezen a festményen

Négy különböző értelmezést is bemutatok, ki-ki döntse el. hogy melyiket tartja valószínűbbnek.

A 100. sír

A sír téglalap alakú téglával bélelt és vakolt sír volt, festett falakkal és tégla válaszfallal (keresztfal). A sír vakolt iszaptéglafalaira vörös, fekete és fehér festékkel festettek, mely a folyón haladó csónakok sorozatát ábrázolja számos apró jelenet kíséretében. A sír valószínűleg az elit egyik jelentős személyéhez köthető, bár azt is felvetették, hogy Felső-Egyiptom egyik legendás királyának sírja volt.

A falfestmény nehezen értelmezhető, több mint egy évszázadon keresztül a tudósok hiába próbálkoztak vele, „Zavaros” és „Kaotikus” jelzőkkel illették. A vadász- és harcijeleneteken kívül, véletlenszerűen papokat, táncoló nőket, állatáldozatokat, temetési szertartásokat jelenítenek meg a képek. A festményt leggyakrabban „témák és motívumok katalógusaként” írják le, különféle összefüggés nélküli képek soraként, összefüggő jelentés nélkül.

Tehát a hivatalos változat szerint mindössze a folyón úszó csónakokról van szó, ami azon kívül, hogy az első felfedezett sírfreskóról van szó, különösebben nem teszi izgalmassá.

Egy újabb keletű feltevés szerint viszont, a falfestmény nemcsak összefüggéstelen témák és motívumok gyűjteménye, hanem egy összetett és érthető történet elbeszélése. Finom árnyalatokkal teli történetmesélés, nagy drámával és meglepő fordulatokkal, cselekménnyel, sőt van egy kis humora is.

A bal alsó sarokból az alsó részen indulva az elbeszélés Sumér támadással kezdődik. A hajók flottillában érkeznek, látszólag a semmiből. Ez talán meglepetésszerű támadásra utal. A sumérok partot érnek hajóikkal, gyorsan kiszállnak és végigpusztítják a vidéket, lemészárolják az egyiptomiakat és elhajtják, elragadják állataikat.

A további elbeszélés a jobb felső sarokban folytatódik és az óramutató járásával ellentétes irányban következnek a képek. Feltehetőleg, végül az egyiptomiak szembeszálltak a sumérokkal és elhárították a támadást.

Az idegen invázió késztethette az addig egymással viaskodó törzseket, hogy félretegyék nézeteltéréseiket és együttes erővel alakítsanak ki közös védelmet. Az esetleges sumér fenyegetés válthatta ki tehát, hogy a különböző törzsek nemesei Egyiptomként kezdtek tekinteni országukra.

Világtérkép?

Az alábbi filmecske egy következő elgondolást vezet fel, ami a festmény egy teljesen más irányú értelmezését mutatja be. Lássuk hát!

Az ókori világtörténelem akár teljesen új megvilágításba kerülne, ha beigazolódna, hogy a dinasztiák előtti korokban az egyiptomiak bejárták hajóikkal a jégkorszakot követő időszak még jóval alacsonyabb vízállású világ partvonalait.

Ezután megszemlélve a festményt, talán nem is tűnik olyan lehetetlen elképzelésnek ez a felvetés, de azért nem biztos, hogy meghoznék egy gyors, elhamarkodott döntést. Akárhogy is, nem vetném el kapásból az ötletet, de hogy elfogadható legyen, ahhoz valamivel alá kellene még támasztani ezt az elképzelést.

Megjegyezném, hogy Afrika formája még csak-csak kivehető, a Sinai-félsziget is beazonosítható, a Földközi-tengeren viszont már Olaszország hiányzik, azt azért csak jelezték volna legalább egy kisebb földnyelvvel.

A világ többi része viszont beazonosíthatatlanul torz, értelmezhetetlen. Rámondható, hogy a partvonal másképp nézhetett ki. A távolságok miatt, elég korlátozott anyag és információ állhatott a festő rendelkezésére, de ha szeretném is, hogy  az ötlet valamiképpen működjön, akkor is kevés kapaszkodót találok hozzá.

A Fekete-tengeri Atlantisz

A következő elmélet szintén térképként tekint a festményre, de nem fordítja meg hozzá a tájolást és egy vadonatúj Atlantiszi helyszínt vonultat fel.

A Hierakonpolis Tomb 100 ókori egyiptomi falfestmény tanulmányozása során partnerem, Leon Flying Eagle és én (a forrásban megadott cikk szerzője) felfedeztük, hogy ez az ősi alkotás valójában az első térkép az egész világról. Figyelemre méltó, hogy ezt a térképet több mint 5000 évvel ezelőtt a predinasztikus egyiptomiak rajzolták meg.

A falfestmény és a világtérkép körvonalai közötti hasonlóság gyorsan nyilvánvalóvá vált számunkra. A sötétebb háttérszín kékre állítása hangsúlyozta a szárazföld és a tenger közötti kontrasztot. A kontinenseket, az óceánokat, a belvízi tengereket, sőt a nagy tavakat, iszapszinteket és szorosokat is könnyű volt azonosítani.

A térkép, pontos ismeretekről tesz tanúbizonyságot az ókori világ földrajzával kapcsolatban. A Földközi-tenger sokkal sekélyebbnek tűnik, mint manapság, ami összhangban van a globális tengerszint-emelkedés modern elméletével. A térképen a Földközi-tenger sekély és csatornás területei nem formálnak összefüggő vízfelületet.

Itt szintén az a problémám, hogy a felvázolt partvonalak talán még inkább erőltetettnek tűnnek, mint az előző esetben. A földközi-tenger, ha igaz, sokkal korábban lehetett sekély és különálló tengerekre osztott, i.e. 3000 táján, szinte biztos, hogy már összefüggő vízfelülete volt.

Forrás: World Map
Titok a Fekete-tengernél: Atlantis

Csillagászati megközelítés

Erre a negyedik, csillagászati párhuzamokkal építkező elgondolásra, csak nem régen akadtam rá és nem állítanám, hogy bármit is értek belőle, de talán ez is helyet kaphat itt, hátha érdekel valakit.

A festmény bal egynegyede kinagyítva, megjelölve a megfelelő csillagokkal, csillagképekkel és csillagászati jelentésekkel. A falfestés bal felső sarkától kezdődően a lándzsáját emelő férfi képviseli a  Serleg (latin: Crater) csillagképet – amely a nyári napforduló idejét jelezte kb. i.e. 3117-ben. E feltevés szerint a falfestés egy kifinomult ősi planiszféra (Forgatható csillagtérkép) lenne.
Forrás: LexiLine

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük