Tímár György, filozofikus versei, a háború alatt, kamaszfejjel megélt zsidóüldözésből, munkaszolgálatos éveiből táplálkoznak, stílusában keveredik a hagyományos és a modern, a kötöttség és a formabontás. Francia, belga, spanyol, dél-amerikai, török, német költők, írók műveit ültette át magyar nyelvre. Népszerűek irodalmi paródiái, például a Nevető lexikon és szellemes Asterix képregény-fordításai.
Saját költészetéről írt sorait idézném meg ide:
„Igaz, kevés verset írok. S úgy érzem, mindeddig ebben a kevésben is hiába ostromlom azt az alaktalanul derengő, gomolygó és szerfölött összetett valamit, amit jobb kifejezés híján lírai eszményemnek neveznék, s ami egyszerre áll hagyományból és újításból, kötöttségből és oldottságból, tömörségből és áradásból, fanyarságból és zenéből, himnuszból és szatírából, a nézőszög groteszk szokatlanságából és a képi kifejezés anyagszerű pontosságából.”
Nehéz nyelv a magyar
Tímár György nyelvi leleményét a
legendás Brachfeld Siegfried adja elő
A magyar nyelv tömörítő hatása
szinte egyedülálló.
Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy “tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, müveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!”
Példa a “néz” ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb.
